Tabu nélkül

Lehet-e különbséget tenni a normális és nem normális között?

"Épelméjűek elmebetegek között" - a Rosenhan kísérletről

2016. július 04. - tabunelkul

David Rosenhan a Stanford egyetem professzora, arra volt kíváncsi, hogy mennyire hitelesek a pszichiátriai diagnózisok, valamint, hogy a pszichiátriai intézmények dolgozói milyen mértékben tudnak különbséget tenni a normális és nem normális emberek között, ebből kifolyólag bonyolította le a Rosenhan kísérletet két részben.

Az első Rosenhan kísérlet: az első kísérlet során Rosenhan és 7 másik társa bejelentkezett 12 különböző pszichiátriai intézménybe 5 különböző amerikai államban (az intézmények az alacsony költségvetésű állami kórházaktól a drága magánklinikákig terjedtek). Az elsődleges vizsgálat során mindannyian azt állították, hogy időközönként hangokat hallanak. Mindegyik intézménybe felvették a jelentkezőket, akik mindjárt a felvételük utáni napon elkezdtek normálisan viselkedni, és jelezték hogy megszűntek a hangok, az egyetlen természet ellenes viselkedésük a jegyzetelés volt a személyzet és orvosok munkájáról. Míg ez a viselkedésük a többi pszichiátriai betegnek azonnal szemet szúrt és sokan elkezdték nyíltan állítani, hogy az illetők nem is betegek csak valami kutatók vagy újságírók, az intézmények dolgozói a jegyzetelést a pszichózis részének tekintették és nem láttak semmi gyanúsat benne. Ebből kifolyólag a "pszeudó betegeket" átlagosan 19 napig benntartották a kórházban a legrövidebb kórházi tartózkodás 7 nap volt, míg a leghosszabb 52 nap. Mindegyik "pszeudó betegeket" csak azt követően engedték ki, hogy belátták pszichiátriai problémái vannak és beleegyeztek a gyógyszer szedésbe. Mindenkinek a diagnózisa elbocsájtáskor enyhülő skizofrénia volt, ezt pedig Rosenhan bízonyitéknank vette arra, hogy a pszichiátriai problémákat egy visszafordíthatatlan folyamatnak tekintik, mintsem egy gyógyítható problémának. 

“Mondtam a barátoknak, mondtam a családnak “Akkor tudok kijönni, amikor ki tudok jönni. Ez minden. Bent leszek pár napig aztán kijövök” Senki se tudta, hogy 2 hónapig bent fogok lenni….Az egyetlen lehetséges út kifele az volt, hogy azt állitsam igazuk van [a pszichiátereknek]. Azt mondták bolond vagyok, “Bolond vagyok, de egyre jobban vagyok” Így tekintettek rám.”  - David Rosenhan, BBC 

A második Rosenhan kísérlet: 

Rosenhan tanulmányának a publikációját követően az egyik ismert pszichiátriai intézmény felháborodott, hogy őket kihagyták a kísérletből, ugyanis állításuk szerint velük nem történhetett volna meg, hogy nem veszik észre a csalást. Ebből kifolyólag megegyeztek Rosenhanal, hogy három hónapon keresztül, hozzájuk is küld pszeudó betegeket akiket ők ki fognak szűrni. A kísérlet eredménye három hónap letelte után: 193 beteg közül a kórház kiszúrt 41 pszeudó beteget és további 42-at gyanúsnak talált, hogy azok, a valóságban viszont Rosenhan nem küldött be senkit. A második kísérlet következtetése Rosenhan szerint az, hogy az a diagnosztikai procedúra, melynek következménye ként ilyen nagy hibákat lehet elkövetni, nem lehet megbízható. 

A bejegyzés trackback címe:

http://tabunelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr108864952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.