Egy adott nap folyamán számos olyan helyzet állhat elő amikor elmerülünk a gondolatainkban, munkahelyen, tömegközlekedésen, kocsiba, akár másokkal való társalgás közben, viszont egyén függő, hogy ki mennyi időt szán a gondolatai tisztázására és bizonyos dolgok végig gondolására, ugyanis a gondolataink sokszor számunkra kellemetlen témákra összpontosítanak, vagy olyan problémákra, melyekkel per pillanat nem szeretnénk foglalkozni vagy tudomást venni.

Mivel a gondolataink nem mindig kellemesek sokan mindent megteszünk a gondolataik lecsendesítése érdekében, amit a mai információs társadalomban nem is olyan nehéz, amint beülünk az autóba indul a rádió, gyaloglás, buszozás, villamosozás közben ott a fülhallgató, otthon megy a tévé ha kell, ha nem csak ne legyen csend, sokan még elaludni is csak film/tévé mellett tudnak.

Timothy Wilson a virginiai egyetem professzora 11 különböző kutatást vezetett, melyek azt vizsgálták, hogyan éljük meg azokat az időszakokat, melyeket egyedül minden figyelemelterelő eszközt kizárva a gondolataink társaságába tölthetünk.  A következtetés nem jól, de nem is ez volt a kísérletek meglepő eredménye, hanem az, hogy meddig vagyunk hajlandók elmenni ahhoz, hogy megszabaduljunk a gondolatainktól, ugyanis az emberek többsége hamarabb rázta meg magát árammal, mint hogy 15 percet töltsön egy szobába a gondolatai társaságában.

A kutatáshoz több száz önkéntest toboroztak különböző társadalmi rétegekből és különböző korosztályokból akiket egy szegényesen berendezett szobába ültettek mindenféle figyelemelterelő eszköz nélkül (papír, toll, elektronikai eszközök stb)  6-15 perces időszakokra, melyekben az volt az egyetlen feladatuk, hogy merüljenek el a gondolataikba. A kísérleti alanyok többségének nem jött be ez az időszak, ennek következtében ugyan azt a kísérletet megismételték más körülmények között, előre megszabták a jelentkezőknek mire gondoljanak, adtak nekik egy rövid tesztet amit ki kellett tölteni, az otthonukba tölthették el az adott időt anélkül, hogy eltereljék a figyelmüket az eredmény mindegyik változat után az volt, hogy az emberek nem szeretnek magukban lenni a gondolataikkal. Innen jutottak el a kísérlet utolsó fázisába amikor az embereknek lehetőségük volt egy közepes intenzitású fájdalmas áramcapással elszórakoztatni saját magukat (a kísérleti alanyokat egy asztalhoz ültették, az asztalon pedig volt egy gomb, melynek megnyomásával megrázhatták saját magukat árammal). Az eredmény: a férfiak 67% és a nők 25%  inkább megrázta magát (egyesek többször is) mintsem végigülje a 15 percet a gondolataiban elmerülve. Az egyik jelentkező, olyan szinten elviselhetetlennek tartotta az egyedüllétet, hogy negyed óra alatt 190 szer rázta meg magát.

Wilson és csapata jelenleg új kísérleteken dolgozik melyek közelebb tudnak minket vinni annak a megértéséhez, hogy miért tűrik olyan nehezen az emberek az egyedüllétet.